“Nem haltak meg hiába”: az” Alabama ” – on John Coltrane óvatosan kegyelembe szorította a szorongást

mély merülés egy halhatatlan dalba, amelyet 57 évvel ezelőtt vettek fel.

ebben a korszakban, amikor meg kellett erősíteni, hogy a fekete életek számítanak, John Coltrane “Alabama” című erőteljes darabja relevánsabbnak és sürgetőbbnek tűnik, mint valaha.

2020-ban sokan, akik korábban hallgattak, végre elegük lett, és meghallgatták magukat az utcán és az interneten. Coltrane olyan ember volt, aki úgy döntött, hogy politikai véleményét magának tartja; egyszer híresen elutasította a véleményét, amikor megnyomták Malcolm X beszédét. Tehát az a tény, hogy nem sokkal a szörnyű 1963-as birminghami templombombázás után felvett egy “Alabama” című darabot, azt mutatja, hogy neki is elég volt.

úgy tűnhet, hogy a szavak nélküli hangszeres zene nem lenne a leghatékonyabb eszköz a felháborodás kijelentésére. De Coltrane üzenete tisztán és érthetően érkezik. Csak az elmúlt júniusban, Ismail Muhammad, kritikus Oaklandből, Kaliforniában., írta a párizsi szemle hogy a felvétel végén teljesen “megkapja” a szaxofon sikolyát: “Néha inkább sikoltozol és viharozol, mint hogy bármit is magyaráznod kelljen.”

amióta ismertté vált, részben munkám révén, hogy a “Zsoltáron,” Coltrane “a szerelem Legfelsőbb” című versét olvassa a szaxofonon, az emberek megpróbáltak szavakat találni más darabjaira. És mint látni fogjuk, “Alabama” a legjobb jelölt erre. De amikor Coltrane szerzeményeire kerestek szavakat, az emberek gyakran összekevertek három különböző zenei helyzetet: dalokat szövegekkel, szavakat ihletett darabokat és rejtett szövegeket.

a dalszövegekkel rendelkező dalok a legegyszerűbbek. Például a balladák album minden dalának eredetileg volt szövege. Ez egyáltalán nem az, ami folyik a ” zsoltár.”

szavak ihlette darabok: a néhai francia újságíró, Michel Delorme, miután látta Coltrane versét a Vonaljegyzetekben a szerelem Legfelsőbb, megkérdezte: “gyakran ír verseket?”Coltrane válaszolt (fordításomban):” időről időre; megpróbálom. Ez a leghosszabb, amit valaha írtam, de a Crescent album egyes darabjai is versek… néha így folytatom, mert ez jó megközelítés a zenei kompozícióhoz.”

ez érdekes! Úgy veszem, hogy Coltrane azt jelenti, hogy szereti ” folytatni “a verset a zenére — vagyis, először a verset írni, Ahogy a “Zsoltárért” tette.”És ezt “jó megközelítésnek” tartja a zeneszerzéshez, mert ahelyett, hogy elvontan bökdösne, és arra várna, hogy egy dallam eltaláljon, egy vers több szempontból is vezethet egy zenedarabhoz. Például, mint a “zsoltárban”, a zene lehet A vers szótagos beállítása. Vagy egy vers valóban válhat egy dal szövegévé.

a fenti két lehetőség között is vannak darabok: zene, amely követi a szavak hangulatát, áramlását vagy frazeológiáját — de nem próbálja meg a szavakat egy szótagonként ábrázolni, sem teljes dalra törni. A szövegek ismerete nélkül hogyan lehet meghatározni a szöveg és a zene közötti valószínű kapcsolatot? A válasz egyszerű: hallgatással!

a “bölcs” lírai, széles körű dallama, hogy egy példát válasszunk, nem olyan, mint a “zsoltár” néhány hangján oda-vissza kántálás, és másodszor is másképp játssza (1:37-től kezdődően). Annak ellenére, hogy nem ismerjük a “bölcs” szövegét — és amint hamarosan látni fogjuk, Coltrane szerint volt egy—, biztosak lehetünk abban, hogy azt mondjuk, hogy ez nem egy vers szótagos beállítása.

érdemes vadászni körül, hogy megtalálja a verset, amely inspirálta “bölcs”? Valószínűleg nem, két jelentős okból: Először is, amint azt itt feltárjuk, az” Alabama ” az egyetlen ismert eset, amikor Coltrane valaki más versét vagy szövegét játszotta a szaxofonján. Azt mondta, szeret saját verseket írni, és komolyan is gondolta. A versnek személyesnek kellett lennie számára, hogy valóban egy legyen az általa írt zenével — nem valaki más tapasztalatából.

másodszor, ezen a középső területen lévő darabokkal — szavak ihlette, de nem egy szótagot kántálva— szó szerint több ezer szöveg létezik, amelyek homályosan illeszkedhetnek. Anélkül, hogy tudnánk a Coltrane által tervezett verset, nem lehet kitalálni a szöveget.

darabok rejtett szövegekkel: a harmadik kategória olyan darabokra vonatkozik, amelyek egyes szavak, például a “zsoltár” “olvasását” foglalják magukban, egy szótagos kántálási stílusban. A “zsoltár” mellett vannak más példák is arra, hogy Coltrane “szavakat beszél” nekünk a szaxofonon? A válasz igen! De nincsenek meg az SMS-ek. Valójában, nevezhetjük ezeket a ” darabokat rejtett szövegekkel.”

amikor néhai barátunk, Delorme versekről kérdezte Johnt, teljes válasza a következő volt: “…a Crescent album bizonyos darabjai szintén versek, mint a “bölcs”, “Lonnie siralma”, ” a dob dolog.”

a”Wise One” és a “Lonnie’ s Lament” egyaránt gyönyörű balladák, valójában nagyon hasonló hangulatban. Ezeken úgy tűnik, hogy Coltrane inspirációként használta verseit, mert ezek nem a versek “olvasmányai”, ezért a középkategóriába helyezném őket.

a harmadik darabon azonban tisztán hallom, hogy Coltrane szaxofonján azt mondja: “a dob dolog” a nyitás végén (2:07) és záró (7: 08). És az egész szaxofon úgy hangzik, mint egy ének.

egy későbbi albumon a ” reaching “talán a legközelebb áll a” zsoltár ” – hoz bármely darab közül, amelyet ismerek. Az utolsó három hang 1:19-ben, 2:43-ban és 8: 59-ben azt mondja: “elérés. Az utolsó hat jegyzet 2:54-ben és 10:30-ban azt mondja: “Köszönöm uram” és “ámen.”Ezután szabadon játszik — kérem, figyeljen figyelmesen, és vegye észre a különbséget a “kántálása” és a szabad szólózása között.

nekem is úgy hangzik, mintha Coltrane valamit kántálna a “dicséret daláról”, az elején az évekkel később kiadott rövid 1964-es verzión (jelentősen, ugyanazon az ülésen vették fel, mint a Crescent nagy részét), és az eredetileg kiadott verzión 3:40-től 5:40-ig (a téma nyilatkozata a hosszú basszusszóló után, a John Coltrane Quartet játszik).

azt is gyanítom, hogy az egyik oka annak, hogy a tenor szóló “nyugtázás” megnyitása hasonló a take to take-hez, az az, hogy szavakat gondolt, mondjuk 0:59-től 1-ig:15 az eredeti album verzió. De ezután a stílus nem a kántálási stílus. Általában, amikor Coltrane gyors jegyzeteket vagy gyors kis díszítéseket játszik, feltételezhetjük, hogy nem szavakra gondol.

tegyük hozzá a “The Drum Thing” – t, az “Attaining” – t, a “Song of Praise” – t és esetleg az “Acknowledgement” – et azon darabok listájához, ahol Coltrane verseit szaxofonon énekli. De kérjük, ne pazarolja az idejét arra, hogy a meglévő verseket ehhez a zenéhez igazítsa. Hacsak Coltrane fia, a neves szaxofonos Ravi nem fedez fel egyértelműen címet viselő, kézzel írt papírdarabokat ezekkel a versekkel, soha nem fogjuk tudni, hogy Coltrane milyen szavakat gondolt ezekre a darabokra.

de mi a helyzet az “Alabama” – val? Mit tudunk a keletkezéséről, és miért van ez az átható vélemény, hogy rejtett szövege van? Nos, John zongoristája, McCoy Tyner, akit ebben az évben elvesztettünk, egyszer elmondta Ashley Kahnnak, hogy a darab ritmusai Dr. King beszédének ritmusán alapulnak, amelyet John egy újságban nyomtatott. (Ez Ashley 2002-es könyvének 79. oldalán jelenik meg a Love Supreme: the Story of John Coltrane ‘ s Signature Album.) Azóta az emberek sikertelenül keresnek egy olyan szöveget, amely így illeszkedik a dallamhoz. Én is szeretném azt hinni, hogy Tynernek igaza volt ebben. A darab stílusa pedig abszolút szavalatnak hangzik.

Francis Davis kritikus beszélt Tynerrel és Jonesszal, és megtudta, hogy Coltrane nem mondta el nekik a darab inspirációját, sőt a nevét sem, amikor novemberben felvették a stúdióban. 18, 1963. De nem hiszem, hogy ez jelentős. Mint már említettem, John ilyen volt. Utálta, hogy didaktikus vagy leereszkedő legyen. Valójában, soha nem is mondta senkinek, hogy a darab volt a válasz a beteg, brutális Birmingham bombázás szeptember. 15, bár nyilvánvalónak tűnik — mi másért lenne egy darab neve “Alabama” olyan közel ahhoz a szörnyű és bűnügyi eseményhez?

(valójában kíváncsi vagyok, vajon Coltrane-t jobban megrázta-e a bombázás híre, mint amennyit elárult. Hétfőn, Szeptember. 16, 1963, a bombázás utáni napon 100 000 dolláros Omaha utazási balesetbiztosítást küldött anyjának Philadelphiában,mielőtt felszállt a következő clevelandi koncertjére. Aggódott, hogy még több erőszak jöhet? Vagy egyszerűen csak mindig utazási biztosítást vásárolt — ez volt, és még mindig van egy lehetőség minden járaton—, így véletlen, hogy az egyetlen, amelyről nyilvántartásunk van, ez az? Kérem, értse meg, ez semmit sem jelenthet, de azt hiszem, érdemes megfontolni.)

amikor a kvartett alig néhány héttel a stúdiófelvétel után előadta az új dalt Ralph Gleason nyilvános televíziós műsorához Jazz Casual, Gleason “Alabama.”(Ezt először 1964-ben sugározták, de Gleason néhai özvegye, Jean évekkel ezelőtt azt mondta nekem, hogy decemberben vették fel. 7, 1963. Figyeljük meg, hogy láthatjuk Alice Coltrane ül egy széken a bal oldalon a képernyő.)

tehát Tyner december előtt tudta. 7 hogy ez válasz volt a szeptemberi Birminghami bombázásra. 15-és könnyű elképzelni, hogy Johnnal beszélt erről, és megtudta, hogy Dr. King megindító gyászbeszédéről szóló újságjelentésen alapult a négy meggyilkolt lány számára.

néhányan azt mondták nekem: talán Tyner tévedett, és Coltrane inspirációja a gyászbeszéd rádióadása volt. Nos, először is, hiszünk Tynernek vagy sem? Kezdjük ott. Személy szerint én-miért kedvezmény, amit mondott? Másodszor, kutatásaim azt mutatják, hogy a beszédet határozottan nem “élőben” közvetítették, hanem helyben, a helyszínen rögzítették. Harmadszor, úgy tűnik, hogy ha És amikor sugározták, akkor sok évvel később történt, valószínűleg nem is Dr. King túlságosan rövid életében,hanem a későbbi rádió-és filmdokumentumokban.

és valamilyen oknál fogva a felvételből hiányzik az első bekezdés, valamint a középső két bekezdés, ahol Dr. King a gyászoló családokhoz szólt. (Tudjuk, mit mondott, mert megvan az írott szövege.) Dr. Clayborne Carson King ‘ s speechs című gyűjteményében felhívja a lelkiismeretet, megjegyzi, hogy ezeket a részeket kivágták az eredeti szalagból egy rádióadás céljából, és nyilvánvalóan eldobták. (Igen, a régi időkben az emberek gyakran kidobták azokat a szalagdarabokat, amelyeket kivágtak a Szerkesztés során; még a jazz albumokat szerkesztő mérnökök is ezt tették.)

röviden, azt hiszem, el kell felejtenünk azt az elméletet, miszerint Coltrane “megtanulta” a beszédet a rádióból. De itt van a válasz: megállapítottam, hogy a beszéd kivonatait az Egyesült Államok számos újságában idézték szeptemberben. 19, 1963, a temetés utáni napon. Természetesen a New York Times-nak és más nagy lapoknak is voltak saját jelentései, és általában két-három mondatot idéztek Dr. King dicshimnuszából. De egy Hoyt Harwell részletesebb jelentést írt a Associated Press (AP), a független hírszövetkezet amely a sok kis újság eseményeiről szól (akkoriban körülbelül 1800-ról), amelyek nem engedhették meg maguknak, hogy újságírókat alkalmazzanak. A cikk több lényeges idézetet tartalmaz.

az újságírók leírták, amit hallottak: azokban a napokban gyors jegyzeteket kellett készíteni, néha a “gyorsírás” rendszert használva. A bizonyíték arra, hogy jegyzetekből dolgoztak, az, hogy kissé eltérő verziókkal álltak elő, amit Dr. King mondott. Például a Times azt írta: “a jónak még mindig van módja a gonoszból való növekedésnek”, míg Harwell azt írta: “Istennek még mindig van módja arra, hogy jót hozzon a gonoszból.”De amit Dr. King valójában mondott, a gépírása szerint: “Istennek még mindig van módja arra, hogy kicsavarja a jót a gonoszból.”

lásd a Times cikk első felét, és hasonlítsd össze Harwell történetével. Ez utóbbi sok újságban megjelent, de úgy döntöttem, hogy reprodukálom azt a High Point-ból, N. C.-ből, a városból, ahol Coltrane nőtt fel; családja csecsemőkorában költözött oda. Harwell írt még néhány bekezdést a végén, leírva a temetést, de nem minden papír tartalmazta ezt a részt, és különben is, ez a rész nem tartalmazott további idézeteket Dr. Kingtől.

elemzésemet Harwell cikkére alapozom, mert annak ellenére, hogy Coltrane valószínűleg látta a The Times-t, nem volt annyi idézet Dr. King-től. De Coltrane annyira mozgott, hogy könnyen láthatta a Harwell darabját hordozó több száz papír egyikét. Buffalóban volt, New Yorkban, a robbantás napján. Ettől a naptól kezdve fellépett Clevelandben és New Yorkban, turnézott Európában és Philadelphiában. Kétségtelen, hogy nem tudjuk, melyik újságot látta, de abban a két hónapban két külön hét szabadságot is kapott, és hajlandó vagyok fogadni, hogy ezt a cikket maga találta meg utazás közben, vagy otthon New Yorkban (Manhattanben akkor és most, voltak üzletek, amelyek eladták a városon kívüli újságokat), vagy egy barátja megmutatta neki, vagy akár postán is elküldte neki.

ha igazam van, ez és csak ez a cikk — nem teljes átirat, nem hangfelvétel — az, amihez Coltrane hozzáférhetett a szeptemberi temetés közötti két hónapban. 18 és a felvétel “Alabama” November. 18. Tehát mit mond ez arról az állításról, miszerint Coltrane Dr. King szavaira alapozta az “Alabamát”? Nos, biztosan van elég munka, és két hónapja volt arra, hogy átgondolja, dolgozzon rajta, és átrendezze a részleteket.

tehát újra elkezdtem hallgatni, és azonnal hallottam, hogy Coltrane azt mondja: “nem hiába haltak meg”! Ahogy továbbra is friss fülekkel hallgattam, azt hittem, hallottam, hogy a cikk különböző részeire ugrál, sőt néhány mondatot is megismételt. Azt is hallottam, hogy néhány mondat végén jegyzeteket ad hozzá.

mindez nem lehet meglepetés. Végül is nagyon valószínű, hogy ez volt az első alkalom, amikor szavakat adott egy szaxofon vonalhoz. A szerelem Legfelsőbb még egy év volt hátra. És lehet, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor valaki más szavait használta — amennyire tudjuk, ettől a ponttól kezdve, amikor szavakat használt egy darab összeállításához, azokat saját maga írta. Aztán megint, csak ezek az elszigetelt idézetek voltak, nem a beszéd teljes szövege, tehát rajta volt, hogy valami koherenssé tegye őket.

még nem tudom, hogyan átrendezte a szavakat. Még nem sikerült a szavakat a zene minden mondatához illeszteni. Úgy tűnik számomra, hogy a “Zsoltárral” ellentétben néhány szót extra jegyzetekkel díszíthet. De itt van, amit eddig (a zárójelben lévő szavakat nem játsszák le)

ezt követi az improvizáció, amelyet Garrison sétáló basszusa jellemez.

a szaxofonszóló után az egész szavalat megismétlődik, de ezúttal a “Ne járj egyedül” után hallom, hogy Coltrane felkiált, szenvedéllyel sikoltozva magas hangokon:

(ezt követi a rögtönzött jegyzetek kaszkádja, a második “hiába” nem játszik a televíziós előadáson.)

eddig jutottam abban a pillanatban. A szöveg többi sora sem illeszkedik olyan jól a zenéhez. És persze lehetséges, hogy John hozzáadott néhány saját szót, vagy kissé átszövegezte a dolgokat.

mivel nehéz a dallamot a szavakhoz illeszteni, néhányan azt mondták nekem: “lehet, hogy ez nem szótag — talán homályos benyomás Dr. King beszédéről. Talán ezért nehéz összehangolni a szavakkal.”De ennek nincs értelme, mert nincs semmi homályos a zenében. Csak egy példa esetén vegye figyelembe, hogy az első mondat három Cs-vel végződik (0:11-nél). A TV-előadáson ugyanezt teszi. Miért pontosan három? Ha ez egy homályos benyomás, miért nem bolondozik vele, játsszon bármit, amit kedve van? A harmadik és a negyedik mondat teljes egészében a Bb, C, D és Eb hangokból áll, fel és Le, be és ki, a végén C ismétléssel. Ebben a rendkívül korlátozott tartományban játszani nem dallamot énekel; ez kántálás, félreérthetetlenül. És ha ez csak egy homályos benyomás lenne, miért nem szépítené ki, és adna hozzá egy jegyzetet ide-oda, mint mindig minden balladában, amit valaha játszott? Biztos vagyok benne, hogy Coltrane itt kántál egy szöveget, bár még nem jöttem rá teljesen.

remélem tud élni ezzel a befejezetlen állásfoglalás “Alabama.”Biztosak lehetnek benne, hogy továbbra is ezen a mély zenén fogok gondolkodni és kutatni.

ezzel befejeztem a wbgo mély merülési sorozatomat, mivel a figyelmemet rövidebb, informálisabb darabokra fordítom, amelyeket máshol is közzéteszek az interneten. Nézze meg a webhelyemet a kutatásaim, előadásaim és felvételeim frissítéseiről. Maradj egészséges és biztonságos!

a hozzászólásban nyújtott segítségükért a következő kedves embereknek szeretnék köszönetet mondani: Meghan Weaver, a Martin Luther King, Jr.Papers projekt kutatási asszisztense a Stanford Egyetemen; Steve Rowland, társproducere (Larry Abrams-szel) a díjnyertes 5 órás rádiósorozatnak mondd el, mennyi ideig volt távol a Trane; és Medd Typ Persson a beszélgetésünkért.

Lewis Porter elismert könyvek szerzője John Coltrane-ről, Lester Young-ról és a jazz történetéről, és tanított olyan intézményekben, mint a Rutgers és a New School. Zongorista is, akinek legújabb albuma-transzcendens, együttműködés Ray suhy gitárossal-kint van Sunnyside Records.